Augusztus 25.

Hát ez megvolt az első nap a University College Maastrichtban (a továbbiakban csak UCM). Reggel 9-tól lehetett beregisztrálni 10 óráig. 10 után az igazgató (dékán, rektor, diri, führer vagy akármi) illetve Maastricht polgármestere (!) mondott nekünk üdvözlő beszédet. Utána kis csoportokba lettünk beosztva. Az enyém a C4-es lett, bár annyira nem nyújtottunk kirobbanó teljesítményt. Szóval a nap nagy része arról szólt, hogy bemutatták a problem based learning-et (PBL) amit a UCM is használ. Ennek az a lényege, hogy adva van egy probléma, ami az adorr tantárgyhoz kapcsolódik és ezt a csoporttal meg kell oldani, úgy, hogy együtt dolgoztok. A tanár bele sem szól, csak ha megakadnánk, akkor terel vissza. Szóval a PBL csak a diákokról szól, arról, hogy tudnak ők együttműködni, hogy megoldják a problémát és mindenkinek ki kell venni a részét a feladatból. Persze lesznek majd rendes egyetemi előadások is (lecture), amikor egy óriási előadóterembe (lecture hall) bevonulunk rengetegen és ott egy tanárra kell figyelnünk 2 órát. Persze ezt szerintem csak arra találták ki, hogy a gyerek lóghasson, mert mint mindnyájan tudjuk, nincs gyerek lógás nélkül. Ezt a fajta oktatást hívja az igazgató-helyettes (egyik aki interjúvolt, egyébként hihetetlen figura. Kb 2 méter 10 centi magas mindehhez van vagy 60 kiló, két szeme van, de az legalább 3 fele áll és elveszett benne úgy 4 filozófus, 3 költő, 6 színész meg 2 balett táncos) „oktatási bulimiának” mert a professzor leadja az anyagot (bemegy) majd a következő órán leírod, amit mondott majd örökre elfelejted (és ki is jött). Pont mint a bulimia. Szóval ilyen ritkán fog megesni a UCM keretein belül, reményeim szerint.

A szobám is szépülget, de még mindig nincs függönyöm. Se kukám. Se szőnyegem. Fűtés sincs. Minek is, hisz nyár van. (Na mármost, a holland nyár augusztus végén 9 fokot, orkánerejű szelet és heves, monszunszerű esőzéseket jelent. Minden nap). De csak lesz jobb is. Holnap is még a mai remek program ismétlődik, majd ismét jelentkezem. 

Augusztus 26.

Ma megvolt a második beszoktatási nap. Voltak mindenféle informatív előadások illetve még több PBL gyakorlás. A nap igazi fénypontja az este volt, amikor is a UCM vacsorát biztosított számunkra és volt ingyen sör is (ittam is vagy hetet)! Mindemellett találkoztam más UWC-sel is illetve néhány kelet-európaival. Valószínűleg ezekből remek kis csoportok alakulhatnak. Ma megpróbáltam kukát és szőnyeget szerezni, de hiába volt nyitva minden bolt, csak nem sikerült megfelelőt találnom. Holnap lesz a beszoktatás utolsó napja, ami egy kocsmatúrával zárul.   

Augusztus 27.

A mai nappal véget ért a háromnapos beiratkozási, bemutatási program. Ez a nap rövidebb volt, csak 10-től 4.ig kellett ott lenni. Ma elméletileg véglegesíteni kellett, hogy milyen irányba szeretnénk menni, azaz mit akarnánk tanulni. Én társadalomtudományt választottam és azon belül is valószínűleg szociológia és nemzetközi kapcsolatok, illetve némi politikai irányt tervezek, annak ellenére, hogy eredetileg pszichológiát akartam tanulni. Mint már említettem a tanítás szeptember 1-jén kezdődik. De ennyit az iskoláról.

Kezdem magam egyre jobban érezni. Kezdem megszokni az ittlétet. Kezd úgy tűnni, hogy mégis jól választottam. Maastricht nagyon jó hely, az iskola is, a tanterv is. Az emberek fantasztikusak. A lakótársaim, a tanárok és az iskolatársaim.

Elhatároztam, hogy itt is szervezek egy kelet-európai csapatot, igaz még nem vagyunk sokan. Vagyok ugye én, magyar, egy ukrán (szintén volt UWC-s a kanadai Pearson-ból), egy szerb, egy fehérorosz, egy görög és egy lengyel, igaz ő csak cserediák és fél évet lesz csak itt. Szóval még duzzasztani kéne a társaságot. Igaz 192 elsős van és még vagy 400 másod- és harmadéves, szóval csak leszünk többen. UWC-sek például vannak szép számmal, afelől nem lesz baj. Ezenfelül egész jól kijövök a britekkel is, mert ugye 2 évet csak ott töltöttem, de fontosabb, hogy ismerem a The Inbetweeners című sorozatot, ami kifogyhatatlan beszédtéma (ohh fwiend).

Három dolgon lepődtem meg a diákokkal kapcsolatban. 1, mindenki ismeri Budapestet, sokan voltak is ott és azt mondják, hogy csodaszép. 2, engem általában németnek hisznek (vajh miért?). És harmadjára jöjjön a legelképesztőbb. Egy olasz srác tudja, hogy mi a finnugor nyelvcsalád, hogy mi a Szent István csatahajó és tudja ki volt Nagy Imre és Horthy Miklós. Ezt alig akarom elhinni. Valószínű, ha többet beszélek vele, akkor még több kiderülhet. (Mondjuk olasz történelemből nekem sem kell szégyenkeznem.)

Szóval ezidáig igen kellemes meglepetések értek sok mindennel kapcsolatban.

Most szabadságra megyek és jövő hétfőn térek vissza az „Első nap az iskolában” élménnyel.