Szeptember 11-18.

Végre teljesen kész lett a szobám. Tegnap felraktuk a függönyöket is, amit már majdnem 2 hete vettem. Persze semmi sem tökéletes. A függönyeim sem. Sötétnek sötét ugyan, de nem eléggé, továbbá az egyik kicsit rövidebb mint kéne, úgy 10 centivel. De a semminél ez azért sokkal jobb. Kukám meg szőnyegem ugye van, közelítek már az összkomforthoz. Bár nem tudom, mi hiányzik még, de James Bond is megmondta, hogy a világ nem elég. Akkor meg?

Péntek este életem egyik legmegalázóbb dolga történt. Elmentünk egy 'Kittenrave' nevű partiba, ahol nemelég, hogy beugrót kellett fizetni, de még személyit is kértek, hogy biztosak legyenek benne, hogy 18 felett vagy. Mivel az útlevelem nem hurcolom magammal állandóan, magyar személyim meg nincs, így maradt a holland diákigazolvány és egészségbiztosítási kártya kettőse. Persze nem jött be. Így világ szégyenére sárga karszalagot kaptam, ami a 18 év alattiaknak szólt. Az egóm romokban hevert. Életemben először történt ilyen. Mindig az volt, hogy engem bármi papír nélkül bárhová beengedtek és nekem kellett másoknak italt vennem. Hát most másnak kellett nekem italt vennie. 20 évesen. Csodálatos. Reggel persze elég másnaposan keltem, aminek oka nem volt tiszta előttem, mert számításaim szerint olyan sokat nem sört nem ihattam, mint amennyinek a hatását éreztem. Aztán utánaszámoltam, többször is. És igen, annyi sört ittam, amennyinek a hatását éreztem. Ehh, a szombatom el volt rontva.

Hétfőn az egyetem a fő előadóteremben levetítették az Algíri csata című filmet, a mi körülbelül már 2 éve szeretnék megnézni. Persze a vetítés célja az volt, hogy segítse a törisek beadandó munkáját, de persze bárki elmehetett. Az elején kb 40-en lehettünk. A kétórás film végére maradtunk 11-en, ebből 4-en „csak úgy” mentünk el megnézni. Mindegy, nem az én töriesszém lesz karó. Nekem nagyon tetszett a film, megérte két évet várni. Mindemellett már Max Weber tételeit már akkor is felmondom visszafele németül, ha álmomból felkeltenek, mivel ő a „főgondolkodó” a szociológia órámra. Mostanra valószínűleg több száz oldalnyi Webert olvashattam, megfűszerezve Marxszal, Engelsszel, Hobbes-szal, Durkheimmel, Adam Smith-szel és eme díszes kompánia egyéb tagjaival. Szóval senki ne vegyen nekem Max Webert karácsonyra. 

Én is szeretem a hagymásbabot. Mondja Bud Spencer több filmben is. És ezt mondom én is. Már kétszer is sikerült hagymásbabot főznöm, ami igen jól sikerült. Kezd menni a főzés. A bevásárlás is egyre jobb. Kipróbáltam már a szupermarketeket, Aldi, Jumbo, Albert Heijn, illetve találtam egy török boltot és egy ázsiai boltot is, ahol az átlagos, nem feltétlenül változatos holland kajáknak lehet alternatívát találni. Van piac is, ahol rendesen lehet zöldséget venni. Már találtam karalábét, zellert és retket, de fehérrépát sehol sem lelek.

Már több mint két hete a fürdőszoba padlóján hever a 'Szenvedély 365 éjszakája’ című „képeskönyv” (ki lehet találni, milyen). Sejtem is, hogy melyik lakótársamé lehet, de akkor is miért kell a fürdőszobában hagyni? Miért?