Szeptember 19-28.

Vasárnap éjjel fél 12 van. Régen nem írtam, tudom. De most nagyon úgy érzem, hogy írnom kell valamit. Miért ilyen későn? Nem tudok aludni. Nem tudom, miért? Nem vagyok álmos vagy csak izgatott vagyok a holnap miatt vagy egyszerűen csak nem megy? Ötletem sincs. Így hát úgy döntöttem, hogy írok pár sort a nagyérdeműnek.

Múlthét hétvégén nem csináltam semmit. Nem rúgtam ki a hámból, kell egy kis pihenés is néha. Vasárnap 21-én a lakótársaimmal pizzát sütöttünk, de olyan rendes házi pizzát, mert a tésztáját is mi csináltuk. Szépen eszegettünk meg söröztünk, amikor is eszünkbe jutott, hogy fiatal még az este és elővettük Loui-t. Loui egy Looping Loui nevű négyéveseknek készült társasjáték, amit mi, okos felnőttek, ivós játéknak használunk. Aki veszít, iszik. A játék során sikerült is kiüríteni egy üveg haselunnei gabonapárlatot. Mindezt vasárnap este. Ez van.

Ez a hét érdeksebben telt és talán ez volt a legeseménydúsabb eddig. Szerdán, 24-én, volt a Rosh Hashanah, a zsidó újév. Nagy nehezen megtaláltam a zsinagógát. Utána néhány másik diákkal elmentünk az egyikük szállására és ott kötetlenebbül folytattuk az ünneplést. Volt ott két holland srác is, akik egyik nagyapja magyar és tudtak is egy keveset magyarul, ami igen felemelő volt. Én meg természetesen tanítottam nekik pár káromkodást is, hogy bővüljön a szókincsük. Az estét a Shamrockba fejeztük be. Csütörtök este UCM kocsmaest volt egy másik ír kocsmában, a John Mullinsban. Utána még átmentünk máshova, illetve bicikliztünk pár kört a városban búcsúzóul hajnali 2 körül. Ki lehet találni, pénteken mennyire lehettem aktív a „Társadalmi rend elméletei” órán... Pénteken lazítottam, nem mentem sehová hanem a magyarul Kaliforgia (Californication) néven futó sorozatot néztem hosszasan. Valószínűleg Hank Moody az új példaképem, de legalábbis közel áll hozzá.

Szombaton megpróbáltam alkotni, ugyanis csak 3 esszét (3000, 2250 és 1800 szó) kell írnom az elkövetkezendő 3 hétben. Annak ellenére, hogy cirka 4 órát töltöttem a könyvtárban, egy mondatot sem sikerült írnom. De volt nagy könyvkiárusítás. A könyvek 95%-a mondjuk közgazdasággal foglalkozott, de volt néhány régi regény is, németül, hollandul, angolul vagy franciául. Mondjuk elég rossz volt látni, hogy 80-100 éves könyveket 50 centért vagy 1 euróért árulják. Én vettem is kettőt. Az egyik Kurt Eggers könyve, „Ulrich von Hutten – Roman eines Deutschen”. A könyv egy 1942-es kiadás, de 1934-ben írta. Kurt Eggers német író, költő és újságíró volt. Harcolt az első világháborúban, illetve a Harmadik Birodalomban a Fekete Sereg című SS magazint szerkesztette. Eggers 1943-ban esett el a keleti fronton. Ulrich von Hutten pedig a korai reformáció egyik jelentős alakja volt. A másik könyv Jakob Wassermann egy zsidó német író Das Gänsemännchen című műve. 1915-ben írta és ezt a példányt 1930-ban adták ki. Wassermannt sokan a huszadik század egyik legnagyobb írójának tartják, írásai közé tartozik például a Caspar Hauser, a Zirndorfi zsidók vagy az Életem zsidóként és németként. Hogy miért vettem meg őket? Egyrészt mert 1 euró volt darabja. Aztán szépen vannak bekötve, De leginkább azért, mert nem volt szívem otthagyni két ilyen könyvet. Ki tudja, mi lett volna velük. Persze mindkét könyv németül van, én meg nem anyanyelvi szintem beszélem a németet, ráadásul a Das Gänsemännchen gót betűkkel van szedve. Kihívásnak jó lesz egyszer.

Szombat este volt ereszd el a szakállam. Bár nem terveztem még egyszer éjszakázni végül is így sült el. A maastrichti UWC-be járó magyarokkal találkoztam. Orsival, akit már ismerek a magyar UWC-ből, illetve Ellával és Johannával, akik maastrichti magyarok. Annak ellenére, hogy azt gondoltam, hogy „áh, két óránál többet úgy sem töltünk együtt” sikerült 1 körül hazatérnem. Nem meglepő módon a Shamrock sem maradhatott ki.

Úgy általában jól vagyok. Még mindig nincs wifi itthon, de egyszer csak lesz. Kiválasztottam a tantárgyaim a második periódusra. Classical Sociology (meglepő módon magyarul klasszikus szociológia) és Political Philosophy (láss csodát, politikai filozófia). Ezen kívül hiányzik az Atlantic College. Hiányzik az ottani szobám, a szobatársaim, a barátaim, a háziszülők, az ködös reggelek, az öreg kastély, a kifogásolható menza kaja, az eső és a sár, a mámoros éjszakák, a bárányok, Cardiff, a végtelen walesi tengerpart, a fura akcentusok, a hosszú beszélgetések, a hangos nevetések, a hullámvölgyek és hullámhegyek. Hiányzik az a két év jobban, mint bármi.

Már éjfél is elmúlt. Megyek aludni.